A fajlagos hőveszteségtényező az épületenergetikai számítások egyik alapvető mérőszáma, leegyszerűsítve azt mutatja meg, hogy az épület önmagában (a gépészet nélkül) mekkora hőveszteséggel üzemeltethető.
Jele: q
Mértékegysége: W/m³K {watt-per-köbméter-kelvin}.
Jogszabályi definíciója: (q) A fajlagos hőveszteségtényező a transzmissziós hőáramok és a fűtési idény átlagos feltételei mellett kialakuló (passzív) sugárzási hőnyereség hasznosított hányadának algebrai összege egységnyi belső - külső hőmérsékletkülönbségre és egységnyi fűtött térfogatra vetítve.
Alternatív megfogalmazással: megnézzük, hogy mekkora lenne az épület egy légköbméterre jutó hővesztesége, ha a külső és belső tér között csak egy Celsius fok lenne a hőmérséklet-különbség. Az érték magába integrálja az épület benapozottságából eredő hőnyereségeket is.
A fajlagos hőveszteségtényező számértéket az energetikus mérnök számolja ki, és ellenőrzi, hogy megfelel-e a rá vonatkozó követelménynek. Általános tervezői tapasztalat, hogy ha a hőátbocsájtási tényezők előírásait betartjuk, akkor a fajlagos hőveszteségtényező követelménye is automatikusan teljesül.
A fajlagos hőveszteségtényező megengedett legnagyobb értéke (qm) az épület lehűlő felületének (A) és fűtött terek térfogatának (V) arányától függ. A közel nulla energiaigényű épületek követelményszintje szerint a fajlagos hőveszteségtényező megengedett legnagyobb értékét az A/V arány szerint az alábbi képletek adják meg:
Ha az épület a fajlagos hőtároló tömege alapján nehéz:
Ha A/V ≤ 0,3 → qm = 0,16 [W/m3K]
Ha 0,3 ≤ A/V ≤ 1,0 →qm = 0,079+0,27 *(A/V) [W/m3K]
A/V ≥ 1,0 → qm = 0,43 [W/m3K]
Ha az épület a fajlagos hőtároló tömege alapján könnyű:
Ha A/V ≤ 0,3 → qm = 0,12 [W/m3K]
Ha 0,3 ≤ A/V ≤ 1,0 →qm = 0,05143+0,2296*(A/V) [W/m3K]
A/V ≥ 1,0 → qm = 0,28 [W/m3K]
Magyarázat az épület könnyű/nehéz besorolásához: az épület nettó fűtött alapterületére vetített fajlagos hőtároló tömege alapján az épület nehéz, ha m ≥ 400 kg/m2; könnyű, ha m < 400 kg/m2.