Bemutatjuk a rossz energetikai minősítés okait.
Jelenleg 12 féle minősítési kategóriát kaphatnak az ingatlanok Magyarországon. Rossz minősítésként a vonatkozó rendelet már nem jelöl meg konkrét kategóriát, az energetikusok nem hivatalosan az utolsó két osztályt szokták így nevezni: „H” és „I”.
A besorolás alapjául szolgáló energetikai számítások három fő szempontból vizsgálják meg az épületet:
Általánosan azok az ingatlanok kapnak rossz minősítést, amelyek a fenti kategóriák közül legalább kettőben elavult minőséget képviselnek.
A rossz minősítésű ingatlanok általában több évtizeddel ezelőtt épültek, és időközben nem estek át semmilyen energiahatékonyság-növelő beruházáson. Az eredetileg beépített épületszerkezeteik elavultak, a falak, födémek nem rendelkeznek megfelelő hőszigeteléssel, a nyílászárók hőátbocsátása magas. Az épületgépészeti berendezések hatásfoka alacsony (pl. konvektorok, nyílt égésterű kályhák, -kazánok).
A fent leírtak mellett azok az ingatlanok is gyakran kapnak rossz besorolást, amelyekben elektromos árammal biztosítják a fűtést. A jogszabály ún. büntető szorzóval rontja az elektromos áram megítélését a kalkulációban. Ennek az az oka, hogy az elektromos fűtések nagyobb környezetterheléssel járnak, mint a helyi tüzelések. Ennek igazsága könnyen belátható, hiszen ahhoz, hogy otthon elektromos áramot vételezzünk, az erőműben el kell égetni valamilyen tüzelőanyagot, ebből generátorral villamosságot állítani elő, amelyet feltranszformálnak, elszállítanak, letranszformálnak, majd szétosztanak a fogyasztók között. A végeredmény szempontjából sokkal gazdaságosabb, ha a tüzelőanyagot közvetlenül a fűtendő épületben égetik el.
Az energetikai tanúsítványok kiértékelési rendszere igen szigorú, a magyar lakásállomány jellemzően a skála második felébe sorolódik. A szigorú minősítést európai uniós energiapolitika írja elő.