Az épület hőveszteségének csökkentésére számos lehetőség van, de ezek közül messze a leghatékonyabb megoldás, ha hőszigetelő anyagba „csomagoljuk” a házat. A 21. századi építészet már elképzelhetetlen hőszigetelő anyagok nélkül, és néhány éven belül egyáltalán nem lesz olyan épületszerkezet, ami szigetelés nélkül is megfelel az építési előírásoknak.
Expandált polisztirol: a leginkább széleskörűen alkalmazott anyag - hagyományos nevén hungarocell – általában fehér színű. Csak vízmentes helyen építhető be, talajba, lábazatra nem alkalmas. Gyártanak belőle grafit adalékos típust is, aminek hőellenállása körülbelül 20%-kal magasabb.
Extrudált polisztirol: talajba, lábazatra, lapostetőre vagy más vízzel érintkező helyre beépíthető anyag. Piaci ára az expandált polisztirolénál 2-3 szor magasabb, cserébe vízálló, és hőellenállása is 20%-kal magasabb.
Kőzetgyapot:
tetőtér beépítéseknél a szarufák közötti kitöltésként használják, puha anyaga miatt. Létezik belőle felkeményített, lépésálló kivitel is, 2-3 szoros áron. Lépésálló anyagoknak azokat a hőszigeteléseket nevezik, amelyek deformáció nélkül viselnek el jelentős terhelést, akár hosszú távon is.
Üveggyapot: a kőzetgyapottal megegyező műszaki paraméterekkel rendelkező anyag, de ára annak kb. fele-harmada. Egyetlen hátránya, hogy beépítése kellemetlen munka, mivel az üvegszálak beleállnak a bőrbe. Emberi tartózkodásra nem használt helyeken ajánlott.
A legegyszerűbben elvégezhető, ugyanakkor legjobban alábecsült beruházás a padlás hőszigetelése. Ezt a munkát akár saját kezűleg is el tudjuk végezni, és akár azonnali 25%-os csökkenést is eredményezhet a fűtési fogyasztásban. Ha fűtetlen pince van a lakóhelytér alatt, mindenképp érdemes hőszigetelnünk az alsó oldalon, ugyanis ebbe az irányba is meglehetősen sok hő távozik. Érdemes megjegyezni, hogy családi házaknál a padlás és a pince felülete együttesen nagyobb, mint a homlokzat felülete – így a hőveszteség nagy része is itt alakul ki. Ugyanakkor a szigetelési munka elvégzése jelentősen olcsóbb, mint homlokzatok esetében. Energetikai korszerűsítésnél pontosan az ilyen beruházásokat kell először elvégeznünk: azok a munkálatok eredményezik a legnagyobb hasznot, ahol a bekerülési költség és a megtakarítás aránya a legjobb.
Az épület hőszigetelésének és a kazán cseréjének kombinált megvalósítása szép példa arra, hogy az átgondolt korszerűsítés milyen előnyökkel jár. Ha az építményt hőszigeteljük, csökken a hővesztesége, és ezzel együtt az a fűtési teljesítmény is, ami az eltávozó hő pótlásához szükséges. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a radiátorok illetve padlófűtések alacsonyabb fűtővíz-hőmérséklettel üzemelhetnek. Értékes információ, hogy a kondenzációs gázkazánok magasabb hatásfokkal üzemelnek, ha a megtermelt fűtővíz hőmérséklete alacsonyabb. Ez a hatásfokbeli különbség akár 5% is lehet, ami közvetlenül jelentkezik a gázfogyasztásban. A megtakarítást tehát az a tény eredményezi, hogy a hőszigetelést és a kazáncserét együtt végezzük el.
Egy új műanyag ablak kétszer olyan jól hőszigetel, mint egy régi fa ablak és három-négyszer olyan jól, mint egy fém tokszerkezetű nyílászáró. A nyilvánvaló esztétikai és karbantartási előnyök mellett van egy óriási különbség is a régi és a modern szerkezetek között: a légzáróság. A rosszul záródó, tömítetlen nyílászárók tokszerkezeténél intenzíven áramlik ki és be a levegő. Egy elavult ablakon a légáramlással lényegesen több energia távozik, mint magán az üvegezésen keresztül. A mai építészeti trendek szerint az épületnek teljesen légzárónak kell lennie, és nem engedjük meg, hogy a szellőzés ellenőrizetlenül történjen meg az ablakkereteknél. A beltéri komfortérzet fenntartásához szükséges légcserét az ablakokba épített résszellőzővel, vagy mesterséges szellőztető berendezéssel oldhatjuk meg. A témát egy külön blogbejegyzésben dolgoztuk fel, ha ablakcserén gondolkodik, érdemes megtekintenie.
Aki energetikai felújításban gondolkodik, meg kell hogy ismerkedjen az U érték fogalmával, ez a fajlagos hőátbocsátási tényező, mértékegysége pedig W/m²K. Alapvető épületenergetikai mérőszámról van szó, és a szerkezetet jellemzi, az egy négyzetméter felületen át távozó hővesztesége alapján. Minél alacsonyabb a hőátbocsátási tényező, annál jobb a szerkezet hőszigetelő képessége. Az Európai Unió kidolgozta az ún. költségoptimalizált követelményszint műszaki elvárásait, ami többek között meghatározza a hőátbocsátási tényező értékeit is az egyes épületszerkezetekre. Ha ennek a számértéknek megfelelően választjuk meg a hőszigetelés vastagságát, akkor a beruházási költség és az elérhető megtakarítás éppen optimális arányban lesz 15-20 éves időperiódust vizsgálva.
